A tündérek eredete
Pillantsunk be kicsit egy olyan világba, mely talán csak a képzeletünkben létezik, de ahova ha belépünk a hétköznapi világunk szertefoszlik, és olyan helyen találjuk magunkat, ahol a képzelet találkozhat a vágyakkal, és a varázslatok, csodák segítségével a jó győzhet a gonosz felett.
A misztikus történeteknek az eredete hosszú évszázadokra nyúlik vissza. A régi időkben az emberek az ismeretlen, megmagyarázhatatlan jelenségekre nem találtak választ. Fantáziaviláguk ihlette magyarázatokból alakultak ki a mesék és mitoszok. Ezeknek a történeteknek a szereplői istenek, félistenek és egyéb mítikus lények. Ilyenek például a tündérek is.
A tündér szó, (ami angolul „fairy”, franciául „fée”, németül „Fee”) eredete a latin „fatum” (sors, végzet) „fata” többes számú alakjából származik.
Mindenképpen olyan felsőbbrendű, halhatatlan lényre utal, aki emberfeletti varázserővel rendelkezik.
Szinte minden nép meséiben, mítoszaiban jelen vannak. Legerősebben Írországban és a Balkánon maradtak fenn.
Alapvetően három fő csoportot értünk „tündér” alatt:
- a fénytündéket, akik egy, a Föld anyagi univerzumával párhuzamos univerzumban élnek, a Föld ottani változatán. Ők jellemzően az embernél magasabb, kecsesebb, éteribb lények, az emberéhez hasonló természettel és intelligenciával.
- a tündéreket, akik értelmes, apró természeti lények a Földön
- az „aprók népét” általában, azaz a természetszellemeket, akik között megtaláljuk a koboldokat, manókat, gnómokat, stb. is.
Sokféle személyiségük van. Lehetnek szorgalmasak, félénkek, szemtelenek, de vannak köztük morcos, ellenséges fajták, akik nem szeretik az embereket, csak a kincsüket akarják. Ezek a kis, zöld lények a koboldok. Vannak segítőkész, védelmező tündérek is, például a manók, akik erdőkben, fák között élnek, vigyázva azokra.
Az ír tündérek
Az angol/ír tündéreket elsősorban a kelta mitológia hiedelemvilága formálta. A kelták hite szerint a tündérek természetfeletti lények, akik különleges képességekkel rendelkeznek, és sokszor a természet védelmezői.
Az írek mitológiái és mondái szerint, a szigeten élő első népnek is varázsereje volt. Ezek a varázslatos lények az ír hódítás után, barlangokba és föld alatti üregekbe húzódtak. Itt úgynevezett tündérösvények mentén közlekedtek melyek tündérbokrok közelében húzódtak (például galagonya, kökény, mogyoró).
Ma is vannak olyan dombok melyeket tündérdombnak neveznek és sok olyan hely van, amelyet a helyiek tiszteletben tartanak, mert úgy gondolják, hogy ott tündérek élnek.
Az ír-kelta tündérek világa nagyon sokszínű. Meséikben, mondáikban rengeteg fajtájuk létezik: banshee (halálhírnök), finn (csínytevő szellem), gnoll, gnóm, kobold, bányamanó, brownie vagy bwca, és még rengeteg a tündérektől nehezen megkülönböztethető szellem, törpe, vízi tündér, sellő és egyéb furcsa félszerzet.
Az angol nyelvben a tündérre, manóra, törpére van még egy szó: elf.
Jelentése többrétű, összetett:
- jelenthet apró, föld alatt élő gonosz kis élőlényt, aki akár az emberre is veszélyes lehet,
- jelentheti a „hősies” tündért,
- de egyéb csodás jellegű teremtményt is.
Nem csak egy vagy több konkrét lényt takar, hanem maguknak a természeti erőknek csendesen, a háttérben működő megszemélyesítőit is magába foglalja.
Az elnevezés a germán mitológiából származik, a német nyelvterületen ugyancsak megvan, szintén elf, esetleg elbe alakban, de a skandináv népeknél is megtalálható hasonló formában és jelentésben.
A Balkán tündérei
A Balkán tündérei megjelenésükben leginkább a görög nimfákra emlékeztetnek, de természetileg rokonságot mutatnak a délszláv-román-keleti szláv erdei szellemekkel.
Ezekkel a lényekkel kapcsolatban voltak negatív és pozitív hiedelmek is.
Sok esetben az emberek féltek még a nevüket is kimondani, nehogy haragra gerjedjenek. Betegséghozó, negatív alakoknak tartották őket.
Másrészről a termékenységgel kapcsolatos dolgokat is hozzájuk kötötték és tőlük vártak segítséget.
Hitük szerint bizonyos időszakokban megjelentek az emberek között például tavaszi és koranyári ünnepeken esetleg viharok, forgószél formájában.
A magyar tündérek
A magyar népi hitvilágban kevesebb adat van a tündérekről, és az sem igazán egységes, de hasonlóságot mutat a balkáni népek tündérkultuszában található egyes elemekre.
A kutatások szerint a régi magyar néphit leginkább Erdélyt tartotta a tündérek lakhelyének melyet Tündérországnak is neveztek. Ez az elnevezés az erdélyi tájhoz kapcsolódó tündérmesék és legendák miatt terjedt el. Az ott található forrásokról, hegyekről, várakról a néphit szerint úgy vélték tündérek lakhelye volt. Ezeket a regéket a helyiek máig hűen őrzik.
Ezen kívül a magyar mondák, mítoszok szerint, tündérek elsősorban a Dél-Alföldön, Dunántúlon, Moldva, Bukovina területén, és a Felföld sok helyén fordultak még elő.
