„Olykor egy-két lágy hangfoszlány vagy a fodrosodó víz csillogása, egy virág illata vagy valami véletlenül elejtett kedves szó hirtelen távoli képek emlékét ébreszti fel bennünk, amelyeket a valóságban sosem látunk. Aztán eltűnnek, mint a lehelet, de egy pillanatig boldogabb időkre emlékezünk, olyan jelenetekre, amelyeket puszta akarattal sohasem tudtunk volna felidézni lelkünkben.”
/Charles Dickens/
Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük
Hozzászólás *
Név *
E-mail cím *
Honlap
A nevem, e-mail címem, és weboldalcímem mentése a böngészőben a következő hozzászólásomhoz.
