Népszerű virágzó növény.

Körülbelül 200 évelő, bokor és pozsgás fajt tartalmaz.

A gólyaorrfélék családjába tartozik. Régen és az angol nyelvben ma is geraniumként ˝gólyaorr˝-nak  hívják, de a modern botanika már a Pelargonium nemzetségbe sorolja. 

20 cm-től 150 cm-ig nőnek meg fajtától függően. Fénykedvelő, de csak enyhe (-2 °C) fagyokat viselnek el.

Évelő növények, jellegzetes szív alakú levelei vannak amelyek erős illatot árasztanak megdörzsölve.

Különleges virágzattal rendelkeznek, színesek és változatosak. Általában öt szirmúak és színük sokféle lehet.

Ezek a növények cserepek, balkonládák, virágágyások díszítésére alkalmasak. Gondozása viszonylag könnyű, metszés és megfelelő öntözés mellett hosszú ideig élvezhetjük virágok szépségét és az intenzív illatát.

Mielőtt a hideg idő beköszöntene, érdemes visszavágni a muskátlit. Megfelelő helyet kell biztosítani a tél alatt. Egy hideg és száraz hely, ahol a hőmérséklet állandó 6-10 fok körül van. A hideg évszakokban pihennie kell alacsonyabb hőmérsékleten, de fagymentes környezetben. Kerüljük a túlzott öntözést , havonta 1, maximum 2 alkalommal egy kis mennyiségű vizet kell adni nekik.

Az első ismert „termesztett” muskátlifaj a Dél-Afrikában őshonosvolt. Leiden botanikus kertjébe 1600 előtt olyan hajókról kerülhetett, amelyek Jóreménység-fokánál kikötöttek. Egy angol kertész (idősebb John Tradescant) 1631-ben  magokat vett Párizsban, és megkezdte a nevelését Angliában.

Azon kívül, hogy a szépségükért ültetik őket, egyes fajok fontosak a parfümipar számára is. Az illatos fajok párlatait sokszor használják drága rózsaolajak kiegészítésére és hamisítására is.

Virága ehető, nem mérgező.

Gondozása fontos ahhoz, hogy ezek a gyönyörű virágok szép állapotban és bőséges virágot hozzanak.