Isten veled, szép nyár! Maholnap

Megsápad újra völgy, halom...

A szél már ébred s zúg a fák közt

Különös, méla hangokon.

Ösmerem én e hangokat jól,

Ha hallom, tudom, hogy te jössz,

A sűrű árnyak fátyolában

Lassú léptekkel, hűvös ősz.

Érzem kezed bús érintését,

S szívem megborzad csöndesen,

Mintha együtt látnám napoddal

Homályosulni életem.

Látnám az erdők hervadt arcán

Borongni lelkem tükörét,

S megsiratott reményimet, hajh!

E fákról hullni szerteszét.

Ah! állj meg, ősz, egy percre, állj meg

Sötét, kietlen utadon;

Csak addig, míg e csalogánynak

Egy szép dalát meghallgatom.

Csak míg egyet mosolyg e rózsa,

S letéphetem egy bimbaját -

S amíg egyszer megcsókolom még

E lányka édes ajakát.

Aztán jöjj és vonulj dereddel

A berken át és fürtimen,

Oltsd ki a nap hő sugarát és

E szívnek lángját sebesen.

Nem bánom, ha az édes dalnak

Emléke csak, mi megmarad...

Nem bánom, hervadt lombjaiddal

Takard be csöndes síromat.