„Nem tudtam, hogy ez mekkora áldozatot jelent. Mindkettőnk számára.

Nem várom el, hogy válaszolj. Talán el sem küldöm ezt a levelet,

de ma este, ahogy ezt írom az éjszaka csendjében, szükségem van rád.

És tudatnom kell veled, hogy nem felejtettelek el.

Örökké emlékezni fogok rád.

Buona sera,

Livia”

Tiszta kék tenger, szikrázó napsütés, hegyoldalban lévő színes házak, lépcsős szűk utcák, illatos virágok mindenütt. Nem jártam ott a valóságban, de a könyvben olyan csodásan van leírva, hogy amíg olvastam ott éreztem magam.

A történetet két idősíkban vezeti az írónő. Az egyik a múltban Olívia életét mutatja be, a másik a jelenben a három lányáét.

Priscilla, Devon és Bailey régen csodálatos testvérek voltak, de az évek folyamán kapcsolatuk megromlott, feszültségekkel terhes lett. Édesanyjuk halála után szembesülnek vele, hogy múltjában vannak olyan részletek melyekről fogalmuk sem volt. Találnak egy dokumentumot egy positanói ház tulajdonjogáról és régi szerelmesleveleket egy titokzatos R.-től. Bár először legyintenek mert még az apjuk előtti időből valók, de amikor megtalálják az utolsót melyben az anyjukat 65. születésnapjára (mely halála után 3 hónappal volt) hívta találkozóra, akkor úgy érzik talán meg kellene keresniük és megmondani neki miért nem jelenhetett meg az édesanyjuk. Innentől kezdetét veszi olaszországi utazásuk, melynek céljául a titokzatos R. megtalálásán kívül a ház megnézését és eladását is kitűzik.

A lányok nagyon különböző személyiségek, a legidősebb Priscilla megfontolt és ő játszik mindig békítő szerepet húgai vitáiban.

„(…)még negyvenévesen is megőrizte fiatalos szépségét,

hattyúszerű nyakától a hosszú szőke haján át a tágra nyílt, púderkék

szeméig, amely még mindig elrejtette a titkait mások elől. Pris volt a

béketeremtő, de egyben a legtitokzatosabb is.”

Devon irányításmániás, mindent a számok oldaláról néz, rendszerező, külsejét nem tudja elfogadni, nem érzi szépnek magát.

„Imponáló pozíciót töltött be a New York Egyetem pénzügyi tanszékének professzoraként, ám hajlamos volt a dolgokat szigorúan feketén-fehéren látni."

Bailey gyönyörű, mindig az érzelmeire hallgató, álmodozó művészlélek.

„Legfiatalabbként Bailey makacsul optimista volt, a természetéből adódóan rózsaszín szemüvegen át látta az életüket.”

Egy idő óta nehezen jöttek ki egymással, de emellett mindegyikük férfiakkal való kapcsolata, vagy éppen hiánya, is problémákkal volt tele, de az utazás sok mindent a felszínre hoz, új más oldalról néznek dolgokat. Talán rátalálnak önmagukra és ezzel együtt az életük rendezéséhez szükséges megoldásokra.

Nem a megszokott szerelmi történet, sokkal inkább a három nővér újra egymásra találásának története, melyből nem hiányzik a romantika. Megtoldva egy kis olasz életérzéssel és ínycsiklandó ételekkel. 😊