Avagy másnéven Csicsóka.

A napraforgó rokona, nagyon hasonló sárga fészekvirágzata van.  2-3 méter magas, levelei lándzsa alakúak.  Nyílása Szeptemberre és Októberre jellemző. Az éghajlatunkon a késői virágzás miatt a magok nem tudnak már kifejlődni, ezért magról nem tudjuk szaporítani.

Igénytelen, bármilyen földben megtermő gyógyhatású növény. Akár ládában, zsákban, magaságyásban is termeszthető.  Évelő, többségében a gumójáért termesztik.  Nagyon könnyen szaporodik, szinte kiírthatatlan.  Nagy helyigényű, szereti a napot. Gumói megvastagodott szárképletek, nem a tövén, hanem 5-20 cm hosszú gyökerén található. A fagyot is jól bírja, ezért késöbb is betakarítható.

A csicsóka jól érzi magát kukorica, rebarbara vagy földimogyoró mellett, de a paradicsom közelségét kerüljük, mer versenyeznek a tápanyagokért.

Szép virága mellett a gumója jó alapanyag a konyhában. Nyersen, főve, sütve igen finom, tele van jótékony összetevőkkel, vitaminokkal, ásványi anyagokkal. Inulinban gazdag, ami jótékony hatással van a bélflórára és az emésztésre. A rosttartalma miatt nagyon sokan fogyasztják. Ráadásul kalóriában sem túl gazdag.

Sok néven ismert, Angolszász és számos újlatin nyelvben topinamburként vagy jeruzsálemi articsókaként ismert,de elterjedt a kanadai burgonya , földi articsóka, földi alma, földi szarvasgomba, földi napraforgó, indiánkrumpli, indiángyökér, napgyökér, csicsóka, csókapityóka.

Népi nevén: taknyos pityóka, disznópityóka, fingós pityóka stb.

A lakodalmas szövegekbe termékenységvarázsló szerepe miatt kapott helyet, ugyanis sok gumót hoz.  Így a gyermekáldás, a termékenység jelképe lett például Apátfalván is, ahol a lakodalomban az ifjú párnak azt kívánták régen, hogy szaporodjanak, mint a csicsóka.

Legelőször a Mexikói indiánok ismerték és fogyasztották.  Európába 1600-as évek környékén került

17. századtól a 19-ig Európa-szerte fontos táplálék volt, de a 18. századtól egyre jobban kezdte kiszorítani a burgonya (másnéven a krumpli) nagyobb tápértéke és könnyebb  feldolgozhatósága miatt.