Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tök formájú kerámia dísz. Ott állt büszkén egy alacsony szekrény tetején. Narancssárgás színével jól érezte magát az őszi dekorációk között. Bár kicsit pökhendi volt a többiekkel, többnek gondolta magát náluk, hiszen ő belül cukorkákat rejtett. Sokszor lekezelően is beszélt velük. Egy novemberi napon azt vette észre, hogy a többiek lassan eltűntek a közeléből, és minden nap újabb és újabb tőle fényesebb, csillogóbb díszek kerültek a helyükre. Bár ezek a dekorációk nem bántották őt, de mindegyik furcsán nézett az őszről ott maradt érdekes formájú szerzetre. Már ő is kezdte kényelmetlenül érezni magát közöttük, hiszen vele ritkán beszéltek, mindig valami fennkölt fényes ünnepről szólt a diskurzus, de ő nem értette, nem tudta mi az, nem tudott hozzászólni. Egyre szomorúbbnak érezte magát, hiányoztak a régi barátai akikkel olyan jól el tudtak csevegni az ősz szépségéről. Már bánta, hogy sokszor olyan fennhéjázó volt velük. Az újak között kopottnak érezte a színét és azokat sokkal szebbnek látta.
„Bár találkozhatna még a régi barátokkal. Vajon merre lehetnek?”- sóhajtozott magába.
Teltek a napok, ő már csak reményvesztetten ácsorgott magában. Senki nem figyelt rá. Egy ködös decemberi napon valami történt! Megjelent egy újabb dísz, őt levették a szekrénykéről a cukrokat átöntötték belőle ebbe az új tartóba. Ezután berakták egy sötét helyre. Kicsit megszeppent. Nem tudta mire vélni, közelébe neszezéseket hallott. Egyszer csak megszólalt egy álmos morcos hang:
- Jaj, aludjatok már!
- Ne zsörtölődj Süni, inkább menj arrébb mert szúrnak a tüskéid!
Hiszen ezek a barátai! A szíve majd kiugrott a helyéből, alig bírt megszólalni a boldogságtól. De mikor végre sikerült mindenkinek mondott pár kedves szót. Mindannyian örültek, hogy újra közöttük van. Elmesélte nekik milyen érdekességek történtek azóta a házba. Azután megbeszélték, hogy most már mindenki alszik, amíg újra őszre fordul az idő és a házban lakók kiveszik őket dobozból, hogy kellemes, megnyugtató színeikkel barátságossá tegyék a ház hangulatát.
